- Remek. - töröltem le könnyeimet. - Miért nem lehetek olyan mint ő.. mint NiTae olyan.. Tökéletes. - beszéltem magamban halkan.
Kifújtam az orrom megmostam az arcom, kifestettem magam, és kimentem a WC-ből. Nem érdekelt más véleménye, sőt még jobban kiszakítottam a harisnyámat. Én is lehetek olyan mint ő. Bementem a terembe, és leültem a fiúk közé, egy picit kacérkodtam velük.. NiTae-ék csengetés előtt öt perccel jöttek be a terembe. Leültek mellém.
- Annyeong Unnie! - adott három puszit az arcomra NiTae, és utána én Hyun-nak és KiTae-nek is adtam. - Annyeong Oppa! - küldött légpuszit a többi fiúnak.
Csörögni kezdett a mobilom Appa volt az. Kimentem a teremből és felvettem.
- Szia Appa rég beszéltünk.- adtam elő a jó kislány szerepet.
- Te mit képzelsz magadról?! Drogozol, iszol és pasizol? Még is hogy képzeled te ezt? K*rvás ruhákban jársz és sminkeled magad? Nagyot csalódtam benned - üvöltött a telefonba. A torkomban már egy giga méretű gombóc volt. Egyszerűen nem tudtam megszólalni. A könnyeimet vissza tartva, kinyomtam a telefont. Leszartam. Ne szóljon bele az életemben elég nagy lány vagyok ahhoz hogy eldöntsem mi jó nekem.. Be is csöngettek leültem Hyun mellé. Hamar vége lett a napnak. Tudni illik hogy SungGi velem lakott amíg össze nem vesztünk,így Shenii-hez költözött. Ebből következik hogy az egész ház az enyém volt. El is voltam magamban de már kezdtem unatkozni. Nagyon sokat sírtam apa miatt.
Eljött a várva várt nap. Péntek. (*o*) A kedvenc ruha összeállításomat vettem fel nem volt túl hideg sőt őszhöz képest elég nyári idő volt. Kimentem a házunk elé pontban hétkor. Megállt egy autó és kiszállt ManJin.
Úgy örültem neki nem hittem el hogy itt van.
Oda szaladtam hozzá és megöleltem. Felnéztem rá és gyönyörű barna szemeiben elvesztem.
- Köszönöm Oppa hogy eljöttél! - csillogott a szemem.
- Hogyne jöttem volna el? - adott puszit a homlokomra. - De mehetünk? - meg sem várva válaszomat egy kendőt kötött a szememre. Rohadt hosszú út volt főleg hogy semmit nem láttam.
- Megérkeztünk. - segített kiszállni a kocsiból, és éreztem a puha füves,mohás talajt a lábam alatt. Levette a szememről a kendőt és egy gyönyörű erdőben találtam magam, ahol minden mese szerű volt. Gyönyörű zöld volt minden még ősszel is. Az erdőben is még sétáltunk egy kicsit amikor megpillantottam egy kis kunyhót.
A lélegzetem elállt, olyan csodaszép volt. Tovább mentem volna mert gondoltam nem ide jövünk, de ManJi vissza húzott a karomnál fogva.
- Megérkeztünk. - mosolygott tündérien. A szemeim ököl méretűek lettek.
- Ide? Ide jöttünk? Ez csodálatos. - csillogott a szemem
Megfogta a kezemet és mutatta az utat. Felmentünk a hídon és bementünk a házba. Bent is olyan szép volt, nem csalódtam. Kicsi volt és otthonos, egy fürdő volt egy hálószoba konyha és nappali.
- Van egy meglepetésem. - szólalt meg a hátam mögött...
- Annyeong Unnie! - adott három puszit az arcomra NiTae, és utána én Hyun-nak és KiTae-nek is adtam. - Annyeong Oppa! - küldött légpuszit a többi fiúnak.
Csörögni kezdett a mobilom Appa volt az. Kimentem a teremből és felvettem.
- Szia Appa rég beszéltünk.- adtam elő a jó kislány szerepet.
- Te mit képzelsz magadról?! Drogozol, iszol és pasizol? Még is hogy képzeled te ezt? K*rvás ruhákban jársz és sminkeled magad? Nagyot csalódtam benned - üvöltött a telefonba. A torkomban már egy giga méretű gombóc volt. Egyszerűen nem tudtam megszólalni. A könnyeimet vissza tartva, kinyomtam a telefont. Leszartam. Ne szóljon bele az életemben elég nagy lány vagyok ahhoz hogy eldöntsem mi jó nekem.. Be is csöngettek leültem Hyun mellé. Hamar vége lett a napnak. Tudni illik hogy SungGi velem lakott amíg össze nem vesztünk,így Shenii-hez költözött. Ebből következik hogy az egész ház az enyém volt. El is voltam magamban de már kezdtem unatkozni. Nagyon sokat sírtam apa miatt.
Eljött a várva várt nap. Péntek. (*o*) A kedvenc ruha összeállításomat vettem fel nem volt túl hideg sőt őszhöz képest elég nyári idő volt. Kimentem a házunk elé pontban hétkor. Megállt egy autó és kiszállt ManJin.
Úgy örültem neki nem hittem el hogy itt van.
Oda szaladtam hozzá és megöleltem. Felnéztem rá és gyönyörű barna szemeiben elvesztem.
- Köszönöm Oppa hogy eljöttél! - csillogott a szemem.
- Hogyne jöttem volna el? - adott puszit a homlokomra. - De mehetünk? - meg sem várva válaszomat egy kendőt kötött a szememre. Rohadt hosszú út volt főleg hogy semmit nem láttam.
- Megérkeztünk. - segített kiszállni a kocsiból, és éreztem a puha füves,mohás talajt a lábam alatt. Levette a szememről a kendőt és egy gyönyörű erdőben találtam magam, ahol minden mese szerű volt. Gyönyörű zöld volt minden még ősszel is. Az erdőben is még sétáltunk egy kicsit amikor megpillantottam egy kis kunyhót.
A lélegzetem elállt, olyan csodaszép volt. Tovább mentem volna mert gondoltam nem ide jövünk, de ManJi vissza húzott a karomnál fogva.
- Megérkeztünk. - mosolygott tündérien. A szemeim ököl méretűek lettek.
- Ide? Ide jöttünk? Ez csodálatos. - csillogott a szemem
Megfogta a kezemet és mutatta az utat. Felmentünk a hídon és bementünk a házba. Bent is olyan szép volt, nem csalódtam. Kicsi volt és otthonos, egy fürdő volt egy hálószoba konyha és nappali.
- Van egy meglepetésem. - szólalt meg a hátam mögött...
