Nem értem~

Pont engem hívtak be.
- Annyeonghaseyo - hajoltam meg illedelmesen, a bácsi is felállt és meghajolt. - Csak azt szeretném kérdezni hoooogy - húztam el az ó-t és összekulcsoltam a kezem és a lábam szégyellősen. - Tetszik írni nekem egy igazolást, mert fáj a torkom meg a reggel volt egy kis lázam és iskolába nem mentem és mikor mehetek? - néztem a földet zavaromba.
- Buli volt a tegnap? - kérdezte miközben írta az igazolásomat.
- Egy pici. - néztem szégyenlősen.
- Tessék többször nem akarom hallani. Holnap mehet.
- Rendben! Jalgayo - hajoltam meg megint.

- Jalgayo! - mondtam a kórteremben lévő embereknek. Oda mentem a kislányhoz akivel beszélgettem - Kamsa Dongsaeng hogy meghallgattál. - pusziltam meg a buksiját. Ő csak bólintott és oda szaladt az anyukájához.  Mikor haza értem ledobtam a cuccaimat, és bele dőltem a kanapéba. Mint gondoltam le is estem róla.

3 óra körül felhívtam NiTae-t a házi miatt.
- Házi? Szerinted írtam valamit órán? Talán kérd el SooMin-től ha kell de én óra elején szoktam lemásolni róla. - mondta gúnyosan.
- Igazad van ráérek. - bólintottam. Elköszöntünk egymástól és letettük a telefont. Apropó telefon. Felhívom ManJi-t. Bepötyögtem a számot, a pillangók éledni kezdtek a hasamba. Kicsörgött. (*-*)
- Halo? - vette fel az a lágy férfias hang a telefont. Alig bírtam megszólalni. 
- Óó szia HeeRa vagyok megtaláltam a telefon számod és nagyon örültem neki. - harapdáltam a szám szélét. 
- Szia bocsi hogy így adtam oda, csak ez így romantikusabb. - hallottam a hangján hogy mosolyog. - Elszeretném mondani hogy nagyon szép vagy és nagyon tetszel és nem találkoznál velem még egyszer?
- Százszor is. - törtem ki boldogság rohamomban.
- Na ez remekül hangzik akkor pénteken elviszlek valahova az még titok, hát nem kell nagyon kiöltözni. Hétkor a házatok előtt. Szia álmodj szépeket.
- Rendben. Jalja. - mosolyogtam és leraktam a kagylót. - Hát ezezezez tökéletes lesz. - ugráltam örömömben. Annyira boldog voltam. Este már 10 óra körül elmentem aludni, de nem tudtam. Éjfél után aludtam el. Reggel fél hatkor keltem, hogy kisminkeljem magam és hamar be érjek a suliba. Csak Sunggie és Shenii volt bent, régebb mindig 7-kor találkoztunk és akkorra mentem én is.
- Sziasztok lányok - mentem oda hozzájuk mosolyogva, de ők csak elfordultak. A...a..a.. a tesóm, és a legjobb barátnőm.. A testvéreim .. könnybe lábadt a szemem és kiszaladtam a mosdóba. Shenii ilyen arcot vágva nézett utánam.

Szerencsétlen~

Reggel mikor felkeltem mosolyogva keltem ki az ágyból, nagyon boldog volt. 9 óra lehetett, nem figyeltem az időt, mikor egy szó futott át az agyamon.
"Iskola" !!
- Mi a f*sz ?! Jééézus nenenenenne! - ordítottam, és az órára nézve reménytelennek tűnt a helyzet. Fél 11.
- Jó, oké, nyugi, akkor beteg, vagyok, fáj a torkom, lázam van - beszéltem magamba. Készülődni kezdtem, hogy még elérjem a kedvenc orvosomat. Felhívtam hogy bent van-e még.

A válasz felettébb meggyőző volt, mivel a asszisztense vette  fel, aki megnyugtatott hogy még bent van. Siettem mikor megcsörrent a telefonom. Sunggie hívott.
- Haló? -vettem fel a kagylót.
- Te hol vagy? Remélem otthon és nem valami utca szélén - bókolt kedvesen.
- Ömm utca szélén vagyok de Seoul-ba az orvoshoz megyek Unnie és ezért még számolunk. - vágtam dühös arcot, és rá nyomtam a telefont.

Beértem az ügyeletre, és meg is kezdődött az örökké valóság. 1000000000000-en voltak a rendelőben.Leültem hátra, és néztem a kisgyerekeket akik játszanak. Vissza emlékeztem arra amikor Shenii, SungGi és én játszottunk. Milyen boldogak voltunk. Elválaszthatatlanok. Mi hárman voltunk a három grácia. És most. Most utálnak engem. Miért? Bedugtam a fülesemet a telefonomba, és zenét kezdtem hallgatni. Egy régi szám ment, a Because of you Kelly Clarkson-tól. Régen ez volt a hármunk dala. Megkönnyeztem, szerencse hátul voltam, de egy kislány észrevett.


- Mi baj? Ennyire fáj a pocakod?
- Jajj nem csak csak szomorú vagyok. - válaszoltam a könnyeimet letörölve.
- Mi a baj?
- Semmi, kicsi vagy még ehhez  - mosolyogtam rá, és rájöttem hogy én is úgy utáltam ha ezt mondták nekem. Így elmeséltem neki a problémámat. Csak nagy szemekkel nézett és hallgatott és mikor vége lett a 'mesémnek' csak ennyit mondott :
- Te nagyon kedves vagy és miért ilyen gonoszak veled?
- Én vagyok velük a gonosz... és nem ők de ezt tényleg nem értenéd.
- Hát jó, kamsahamnida hogy elmondtad nekem ezeket - mosolygott rám.
- Nagyon köszönöm hogy meghallgattál engem. ♡