"Iskola" !!
- Mi a f*sz ?! Jééézus nenenenenne! - ordítottam, és az órára nézve reménytelennek tűnt a helyzet. Fél 11.
- Jó, oké, nyugi, akkor beteg, vagyok, fáj a torkom, lázam van - beszéltem magamba. Készülődni kezdtem, hogy még elérjem a kedvenc orvosomat. Felhívtam hogy bent van-e még.
A válasz felettébb meggyőző volt, mivel a asszisztense vette fel, aki megnyugtatott hogy még bent van. Siettem mikor megcsörrent a telefonom. Sunggie hívott.
- Haló? -vettem fel a kagylót.
- Te hol vagy? Remélem otthon és nem valami utca szélén - bókolt kedvesen.
- Ömm utca szélén vagyok de Seoul-ba az orvoshoz megyek Unnie és ezért még számolunk. - vágtam dühös arcot, és rá nyomtam a telefont.
Beértem az ügyeletre, és meg is kezdődött az örökké valóság. 1000000000000-en voltak a rendelőben.Leültem hátra, és néztem a kisgyerekeket akik játszanak. Vissza emlékeztem arra amikor Shenii, SungGi és én játszottunk. Milyen boldogak voltunk. Elválaszthatatlanok. Mi hárman voltunk a három grácia. És most. Most utálnak engem. Miért? Bedugtam a fülesemet a telefonomba, és zenét kezdtem hallgatni. Egy régi szám ment, a Because of you Kelly Clarkson-tól. Régen ez volt a hármunk dala. Megkönnyeztem, szerencse hátul voltam, de egy kislány észrevett.
- Mi baj? Ennyire fáj a pocakod?
- Jajj nem csak csak szomorú vagyok. - válaszoltam a könnyeimet letörölve.
- Mi a baj?
- Semmi, kicsi vagy még ehhez - mosolyogtam rá, és rájöttem hogy én is úgy utáltam ha ezt mondták nekem. Így elmeséltem neki a problémámat. Csak nagy szemekkel nézett és hallgatott és mikor vége lett a 'mesémnek' csak ennyit mondott :
- Te nagyon kedves vagy és miért ilyen gonoszak veled?
- Én vagyok velük a gonosz... és nem ők de ezt tényleg nem értenéd.
- Hát jó, kamsahamnida hogy elmondtad nekem ezeket - mosolygott rám.
- Nagyon köszönöm hogy meghallgattál engem. ♡
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése