- Tessék ez a tiéd! - adta át a meglepetést. Mikor kinyitottam a lélegzetem is elállt a gyönyörtől. Egy arany karkötő volt benne, kis kövekkel. Álom szép volt. - Vedd fel. Vagy segítsek? Feladjam? - mosolygott ManJi az arcomon, ami olyan volt mint amikor egy öt éves meglát egy csoki gyárat.
- De..de én ezt nem fogadhatom el. Biztos egy vagyon volt. - adtam volna vissza neki amikor egy váratlan csókkal elcsitított. Olyan érzéki volt, és tökéletes. Lehunytam pilláim, s élveztem a pillanatot míg ajkai enyémet kényeztették.
- Szívesen - kuncogott bele a csókba. - Akkor, Hercegnő? Szabad? - utalt arra hogy adja fel az ékszert.
- Köszönöm. - nyújtottam ki a karom. - De miért kapom?
- Mert .. - gondolkozott el. - Mert szeretlek! - nézett mélyen a szemembe és újra megcsókolt. Utána pár percig csak öleltük egymást. Teljesen elfelejtettem hogy a tesómmal és a legjobb barátnőmmel rosszba vagyok hogy egy menő csaj leszek ha többet leszek NiTae-ékkel. Csak arra tudtam gondolni hogy mennyire szeretem ManJin-t. De a tökéleset pillanat sem tarthatott örökké, a telefonom csörgése zavart meg.
- Ki a búbánat vagy?! - beszéltem a rezgő készülékhez. Apa volt. Éreztem hogy ordítani fog. Így lenémítottam majd később visszahívom. Talán.
- Ki volt?
- Appa. - néztem a földet.
- Éhes vagy? Vagy szomjas? - sietett ManJi a konyhába.
- Ühm... Szomjas inkább.
- Rendben. Nincs kedved este megnézni egy filmet? Vagy itt alszol? Hoztál cuccot? - halmozott fel a kérdésekkel.
- Hát nem hoztam semmit magammal, de ha nem zavarnék itt aludnék inkább mint otthon egyedül. - tettem hátra a kezem és a számszélét harapdáltam.
- Te? Zavarni? Nem tudnál. - mosolyodott el sármosan.
Tejóég T_T ne haragudjatok ez szörnyű de annyira nincs ihletem. oo' bocsánat </33
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése